Szép Zsuzsanna civilben szociológus, tanár és tréner. A művészetek, s közöttük természetesen az irodalom, a költészet mindig is fontos szerepet játszottak az életében. És természetesen a zene. Mert zene nélkül nincs költészet.
Kamaszkora óta írogat, de csak most szánta el magát, hogy kilépjen a nyilvánosság elé. A barátai, akiknek felolvasgatta a verseit, bátorították, hogy a témák sokszínűsége és a versekből áradó derű és energia miatt adja ki őket. Aki ezeket a verseket elolvassa saját ás környezete problémáira ismer rá, s erőt meríthet belőlük. Nem adnak ezek a versek megoldást a mindennapok gondjaira, de megvilágítják azt az egyszerű igazságot, mely úgy tűnik feledésbe merült, hogy mi mind ugyanannak az emberiségnek vagyunk a tagjai. Ugyanazok a bajaink, nyűgeink, a rossz és a jó napjaink, ugyan attól vagyunk boldogok és boldogtalanok.
A versek beszélnek természetesen a szerelem csodálatos érzéséről, a másikra találás öröméről, az anya-fiú kapcsolatról, a sors nagy kérdéseiről, a sorsunk fonalát szövő istennőkről, korunk problémáiról s a lehetséges kiutakról, a barátságról, az élet nehézségeiről és a reményről, hogy semmi sincs hiába.
A kötet különlegessége, hogy ugyanaz a szerzője a magyar és az angol verseknek. Ezzel magyarázható, hogy a versek zenéje, ritmusa a két nyelv eltérései ellenére azonosak.
Ez az első kötet egy kísérleti léggömb. Ha sikere lesz, akkor van folytatás. Mert az asztalfiókban több kötetre való vers is van.
