"Mi a legfontosabb problémánk az életünkben? Mi az, amiért álmatlan éjszakák várnak ránk? Nem a szerelem? Nem e körül forog az egész életünk? Valljuk be őszintén, mindannyiunk számára ez a legkimeríthetetlenebb témakör."
Édesapja, Irhás István és édesanyja, Balogh Katalin hazásságából született 1958. augusztus 31-én, Miskolcon.
Tanulmányait szintén ebben a városban végezte.
Érettségi után óvónőként dolgozott. Nagyon szeretett mesét olvasni, játszani vagy éppen együtt rajzolni az apróságokkal. A gyerekek iránti szeretete a mai napig végigkíséri az életét.
Későbbiek folyamán építőipari kalkulátori vizsgát tett, és képesített kalkulátorként dolgozott.
Egy váratlan esemény folytán a miskolci Városi Művelődési Központ igazgatója munkatársnak invitálta az intézményhez, a kultúra világába. Változatos, eseménydús és pezsgő élet várt rá, s megismerkedett a művészet valamennyi ágazatával.
Később Németországba költözött. Az egyik legnagyobb német építőipari vállalatnál több évig állt alkalmazásban mint kalkulátor asszisztens.
Az építőipar azonban teljesen elszürkítette a napjait, ezért újra visszatért a színpompák birodalmába. Kétéves akvarelltanfolyamot végzett, majd pasztellkréta, acryl- és olajfestészetet tanult mesterétől, Gerhard Schick festőművésztől, aki a nürnbergi Faber-Castell Akadémia docense. Mesterével kitűnő a kapcsolata: minden új alkotását megtekinti, s áldását adja a festményeire. Több egyéni és közös kiállítása volt Németországban és Magyarországon is.
Az ecsetvonások közben nagyon jó alkalma adódik arra, hogy gondolatai elkalandozzanak, s a fantázia világában szabadon életre keljen egy új regény alaptémája: szeme előtt kirajzolódnak a főszereplők alakjai és a meghatározó karakterek.
Hisz abban, hogy vele együtt a felgyorsult életünkben még nagyon sokan ábrándoznak egy olyan világról, ahol nincs háború és nincsenek fegyverek, ahol egyszerűen csak emberség, jóság és szeretet létezik. S ezt a titkos álomvilágot napról napra formáljuk és alakítjuk a saját igényeink szerint.
Különösen kellemes elmerülni egy szerelmes regény világában, ahol az emóciók határozzák meg a cselekmény kibontakozását, ahol az igaz és őszinte szerelem mindig beteljesül. Éppen ezért arra biztatja az olvasóit, hogy merjenek játszani a gondolataikkal, engedjék őket bátran szárnyalni, hiszen fantázia és játék nélkül valószínűleg sokkal üresebb és színtelenebb lenne az egész életünk.
De mi a legfontosabb problémánk az életünkben? Mi az, amiért álmatlan éjszakák várnak ránk? Nem a szerelem? Nem e körül forog az egész életünk? Valljuk be őszintén, mindannyiunk számára ez a legkimeríthetetlenebb témakör.
Ha nyitott szemmel járunk, s nem engedelmeskedünk vakon a rohanó világ kényszer szülte, hibás törvényeinek, igazi barátságok és őszinte szerelmek születhetnek, melyekhez nem kell semmi más: csak egy kis odafigyelés és törődés.
Festményeiben is van egyfajta üzenet a szemlélő felé, hogy ne rohanjunk állandóan, hanem álljunk meg, és érezzük a virágok illatát, a lepkék röppenő játékát.
„Festményei álomszerűek,
nemcsak a színek harmóniáját,
hanem a lélek változatos mesevilágát tükrözik.”
Kolozsváry Katalin
festőművész
A legfontosabb, amit tudni kell róla, pont olyan nő, mint a többi.
Szívesen utazik ismeretlen tájakra, hogy felfedezze a természeti és művészeti kincseket, megismerje a nép hagyományait és jellegzetes konyháját.
Mindent szeret, ami a harmonikus élethez tartozik… Ha olykor mégis annyira szomorú, hogy nem működik nála semmi sem, a szüleire gondol: ők akkor szerették a legjobban, ha vidám volt és nevetett…
