Az atkaellenes szerek hatásmechanizmusai (a teljesség igénye nélkül):
1. pl. a porcukorral, vagy cukorsziruppal nyakonöntött méhek esetében megnövekszik a tisztálkodási vágy, így saját maguk is mechanikusan elkezdenek takarítani. Márpedig, ha az atka leesik egy higiénikus aljdeszkára, elpusztul.
2. Illó olajok. Itt legfőképpen a koordinációt zavarja meg, ill mérgezőek.
3. forgatott kaptár, itt csak a koordinációt zavarja meg. Nem tudja, merre a fenn, és merre a lenn, és ettől leesik.
4. Illatanyagok. Vannak, amelyek vonzzák. És vannak, amelyek taszítják az atkát, és persze a méheket is.
5. Savak, mint hangyasav, oxálsav, citromsav…
Az illóolajok közül a Timol, - kakukkfűolaj egyik alkotója bizonyult az egyik legsikeresebbnek. Itt bejön a másik kérdés, az adagolás mennyisége, módja, hogy a szer – pl. a timol ne kerülhessen át a mézbe. A timolt nagyon kicsi mennyiségben is megérzi az ember. Ez valahol 0,2 mg/kg környékén mozog.
A svájci bioméhészetekben meg is tiltják a tiszta timol alkalmazását. Zéró tolerancia. Több méhész mesélte, hogy Ő is megérzi aTimolos mézben a jellegeztes ízt. Ami idegen, ezért nem odavaló.
Egy osztrák (bio) receptúra Oxálsav, hangyasav, illó olajok és cukorszirup keverékével 97-%-os atkapusztulást igér nulla méhpusztulás mellett. Ebben a receptben mindenből kevés van azért, hogy ne legyen érzékszervi határt meghaladó mellékíz, és csak az emberre is ártalmatlan anyagokból készüljön a szer.
Az egyik méhésztársunk felhívta arra a figyelmet, hogy ugyanúgy, ahogyan vannak az atkáknak szimpatikus, vannak taszító illatanyagok is. A kérdés az, hogy melyekazok, amelyek kellően hatásosak atekintetben, hogy az atkákat riasztja, zavarja, a méheknek nem árt, ha már nem közömbös esetlegesen és nem zavarják a méz beltartalmi értékeit, tulajdonságait.
Az atkaellenes kísérletekhez résztvevőket keresünk!
A kísárleteket úgy építjük fel, hogy a méhek egészségét ne veszélyeztesse:
A tesztkezelést elvégzi a méhész a kiválasztott családokon. Itt részletes vmegfigyeléseket végez a hatásokról. Ezt követően, pl. két nappalutána elvégzi akorábban is elvégzett standard atkaellenes tevékenységét, és ott is megvizsgálja, hogy mit tapasztal.
Ezzel lehet látni, (feltételezve, hogy az első kezelés és a második kezelés között nem volt tömeges új fertőzés), hogy a két kezelés között mi a különbség, azaz az első kezelés hatásfoka a második kezeléssel szemben mekkora volt, ha a második kezelést tekintjük 100 %-nak. Ez a tipusú kísérletsor nem veszi figyelembe azt, hogy időközben fiasításból is kerülhetett ki friss atka a kaptárba.
(krj)
