Először a profik között.
Már a belépő izgalmas volt, az emberek – mint méheik – egy-egy beérkező autó körül csoportosultak. Mit hoztál? A méhészek praktikus emberek, egyből megszervezték, hogy a messzi vidékről jövőkkel üzleti ügyeiket a találkozóra időzítsék.
Vannak dolgok, amikről csak akkor beszél az ember, amikor rossz. Így az étkezésről nem ejtek egy szót sem.
Az előadások katonás rendben követték egymást. Rövid összefoglalómban ne várjon a kedves olvasó előadásonként teljes mondanivaló-összefoglalást, azt esetleg az előadók beküldik az OMME-nek, és az OMME honlapján közzéteheti. Kérdések is akadtak, így egy nagyon élő hangulatot lehetett kialakítani, köszönet a főkolomposnak. A standard égető kérdések szinte mindegyike sorra került. Pl. a növényvédelem, a méhegészségügy.
Megfogalmazódott az, hogy a magyar laboratóriumi kapacitás nem tud egyes szerek szermaradványainak kimutathatóságával lépést tartani.
Nagyon hasznosnak ítéltem meg mind a termékbemutatókat, mind a méhészetekben szerzett tapasztalatok kollégákkal történő megismertetését. Az osztrák méhészetekről szóló előadás rávilágított, hogy a magyar méhegészségügy, hála a szigorú rendszernek és élenjáró méhészeinknek, kevesebb feladattal rendelkezik talán, mint a sógoroké. Ugyanakkor a (bio, ill. méz) minősítések területén van mit pótolnunk, ha ebben a nagy értékű értékesítési csatornában is szeretnénk tartós és jelentős eredményeket elérni.
A magyar méhészetekről szóló előadások konkrétumaikkal olyan technikákat mutattak be, amelyek mindenkinek kézzelfoghatóan, nem elméleti síkon szolgáltak információval. A rakodásról, összeröptetésről, rajzásgátlásról megfogalmazott gondolatok csíraként tovább élnek bennünk.
Az apimondiai kép- és élménybemutató azoknak is betekintést engedett a világkonferenciába, akiknek most nem volt lehetőségük részt venni azon.
Az adóügyi előadás alatt egy leeső papírlap nesze is hangrobbanás lett volna. Az adózási formák összehasonlítása, a kérdések szakszerű magyarázata nemcsak hasznos, de húsbavágó is volt. Ezen előadás talán a legfontosabbak egyike volt nemcsak a profiknak, de az összes méhész számára. A méhész nem a net előtt üldögél, hogy napközben elemezhesse az adójogszabályokat, így egy ilyen összefoglaló kifejezetten hasznos. Az, hogy az OMME egyes adókérdéseket esetlegesen az APEH-től megkérdezve, előadásokat szervezve információkat juttat el a tagszervezeteihez és a méhészekhez, kiemelten közhasznú.
Az osztrák termékbemutató nem kevesebbet állított, mint hogy hagyományos kémiai, ill. antibiotikus szerek alkalmazása nélkül lehet természetes alapú – oxálsav, citromsav, hangyasav, propolisz és gyógynövény-illóolajok összetételéből felépített – szerekkel atka ellen eredményesen küzdeni. A kilencven százalék feletti hatás nagyon jónak számít. Kérdés lehet, hogy a magyar viszonyok között és a magyar méhésztársadalomnál mennyire válik be. A méhegészségügyi kutatás természetes módon izgalmas, előrevivő kutatás lehet az egész magyar méhésztársadalom számára.
Egy témát, mint tabut, kerültek az előadók: a tényleges megbetegedések helyeit, érintett családok számát, a méhészeti technológiát, esetleg feltárt okát stb. Ezt az adóval vetekedő fontosságú témát lehetett volna feldolgozni, felkészülve a következő évekre.
A legmeghatóbb és legizgalmasabb dolog számomra a méhészek társasági aktivitása volt. A hömpölygő méhésztömeg mintegy 200 fővel fürtökbe tömörülve beszélgetett. A beszélgetések hajnalig tartó áradatában még egy négyórás, ritkán látható film is helyet kaphatott.
Összegezve: egy szép helyen, praktikus ár/teljesítmény arányú szállodában megtartott izgalmas, tartalmas és meghitt konferencia résztvevője lehettem.
Dr. Körmendy-Rácz János
megjelent a MÉHÉSZET 2009 decemberi számában