Üdvözli a www.LiLLi.hu! Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó

Hírlevelek

Hírlevelünkkel Ön is informáltabb lehet!


Cikkeinkben tájékoztatjuk, hogyan alkalmazhatja ön a méhészeti termékeket Saját és családja egészségének megvédése érdekében. A tudományos eredményeket folyamatosan dolgozzuk fel!

Ez egy bizalmasan kezelt levelezőlista, amely semmilyen körülmények között nem kerül illetéktelen kezekbe. Ha szeretne, bármikor lejelentkezhet a listáról. Regisztráljon MOST! A jövő sikerkönyve múlhat ezen.



Németh Magda: "Fagyöngy-civilizáció" c. könyvről írott tanulmánya

Mint fagyöngy a fán

Papp Sándor kötetének már a címe is érdekfeszítő: Fagyöngy-civilizáció [Papp Sándor: Fagyöngy-civilizáció c. kötete]. Olvasva ez a szóösszevonás nemcsak különös, de egyúttal tökéletes metafora is. Amennyiben a címet ebben az összefüggésben értelmezzük, akkor azt jelenti: úgy élősködünk földgolyónkon, mint a fagyöngy a fán.

Minthogy vegyész-pedagógusként dolgoztam húsz évet, a könyvet elsősorban a fiatalság nevelője és a vegyész szemszögéből olvastam.

Az oktatás, nevelés egyik legfőbb feladata, hogy helyünket, helyzetünket a világban tudatosítsa. Ez a szempont jelenleg teljesen feledésbe merül - a látómezőből minden kiszorul, ami nem anyagi jellegű. A világ, s ezen belül régiónk, népünk kultúráját, történetét egyre kevésbé nyújtja az oktatás. Minőségre nevelés helyett a szakosodás és szaktudás a fő oktatási szempont.

A fiatalok többsége egyre kevesebbet olvas, iskolán kívüli "műveltségét" szinte kizárólag a televízióból szerzi, és ott is a legkisebb ellenállás irányába orientálódik: értéktelen vagy káros programok az igazán nézettek. Felnőnek olyan generációk, amelyeknek legfeljebb felületes fogalmuk van földünk állapotáról és "fagyöngy civilizációnkról". A természettudományos oktatásnak szerves része kellene legyen a föld és az emberiség állapotáról világos képet adni a fiatalságnak. Sajnos az egészségtan mint tárgy csak nagyon szórványosan fordul elő, pedig a jelenlegi globális helyzetben (jól tanítva) komoly jelentősége, szerepe lenne. A másik fontos és erősen mellőzött tárgy a kémia.

Meggyőződésem, hogy a kötetben felsorolt problémákról (86. oldal) a fiatalságnak kis hányada tud, és esetleg csak felületesen, s még kevesebben integrálják életükbe és teszik meg a tőlük telhetőt.

A felsorolt veszélyek: klímaváltozás, üvegházhatás, sztratoszféra ózontartalmának csökkenése, savas eső, savas ülepedés, trópusi esőerdők pusztulása, biodiverzitás csökkenése, termőtalajok lepusztulása.

Ezekről a problémákról nemcsak tudni kellene a felnövő generációknak, de teljes mélységükben meg kellene értsék az okokat és következményeket, hogy a káros tendenciákban változás állhasson be.

A felsorolt veszélyeken felül még kettőt említek. Első helyen a mesterségesen előállított szerves vegyületek hatását. A 19. század közepéig csak a természetben előforduló szerves vegyületeket ismerték. Ezután indult meg mesterséges előállításuk, és napjainkra a szintetikus szerves vegyületek száma több millióra gyarapodott. Ezekből több ezret használunk a mindennapi életben (gyógyszer, növényvédő és rovarirtóként, festékek, műanyagok, tisztítószerek formájában), de csak igen kevésnek vizsgálták ki mellékhatásait. Meggyőződésem, hogy bár a mindennapi életben hasznosak, hatásuk a bioszférára, az élőlényekre nagyon káros. Kártékonyságukat csak akkor fedezzük fel, amikor komoly bajt okoznak, de a gyártó cégek még akkor is leplezni igyekeznek a veszélyt.

A huszadik század második problematikus eredménye: az atomenergia. Már a röntgensugarak diszkrimináció híján való használata is káros. Az ennél nagyobb energiájú elektromágneses sugarak, mint a gammasugárzás is, könnyen halálos lehet.

A nukleáris reakciókban felszabaduló alfa-, béta- és gammasugárzás különböző körülmények közt más-más módon ártalmas. Ezeknek a sugaraknak keletkezési módját és hatását mindenkinek ismerni kellene, a megfelelő védekezéssel együtt.

Szólnunk kell az atomerőművek szerepéről. Ezek elvben nem bocsájtanak ki radioaktív sugárzást. De történhetnek balesetek, és sajnos ma már a terrorista akciókat sem zárhatjuk ki.

A radioaktív sugárzás intenzitása a távolság növekedésével rohamosan csökken. Olyan országokban, ahol nagy, lakatlan területek állnak rendelkezésre, oda kellett volna telepíteni az erőműveket. Sajnos ezt gyakran nem vették figyelembe - például Kanada legnagyobb atomerőműve Torontótól mintegy 30 kilométerre létesült. Ahol a távolság nem lehet megfelelő védelem, ott a föld alá kellene építeni az atomerőműveket. Úgy tudom, Svájcban ez történt.

Felmerül a kérdés: miért van egyáltalán szükségünk atomerőművekre? A föld lakosságának és a technika szükségleteinek növekedésével a tradicionális hőerőművek nem tudják kielégíteni az igényt. Az ún. "alternatív" forrásokat: szél-, napenergiát, a tengerek árapályát pedig nem használják ki kellőképp, mert a létesítmények felépítése igen költséges.

Nagyon fontos lenne, hogy a középiskolai tananyag tárgyalja ezeket a kérdéseket. A megfelelő szakegyetemekre csak kevesen jutnak el, pedig ha jó döntéseket akarunk hozni, és a földi életet védeni szeretnénk, akkor mindenkinek tudnia kellene a fenyegető veszélyekről. Erre biztat a Fagyöngy-civilizáció kötet. S jobbító eszmecserékkel megnyugtató megoldásokat szorgalmaz a veszprémi vegyészprofesszor esszégyűjteménye.

Németh Magda

Főoldal | Sitemap