A Word (is) a kötőjelen kívül kétféle gondolatjelet ismer (Beszúrás /Szimbólumok /Különleges karakterek): a gondolatjelet — és a nagykötőjelet–. De általában az utóbbi nagykötőjelet alkalmazzák gondolat- és párbeszédjelként is. Fontos, hogy a szöveg egységes legyen és következetesen használja végig ugyanazt a párbeszédjelet.
A párbeszédjelet a párbeszédek írásbeli rögzítésére alkalmazzuk. A párbeszédjel és a gondolatjel hosszúsága, formája megegyezik. A bekezdés eleje párbeszédjellel kezdődik és mondatvégi írásjellel végződik. A párbeszédjel után tabulátor következik, amelyet a nyomdai rendszer megfelelő hosszúságú szóközre alakít át.
Például:
Kíváncsian kérdezte:
– Elmész hozzájuk?
– Még nem tudom.
Másképp kell alkalmazni a mondatvégi írásjeleket akkor, ha a kijelentő módú párbeszédmondat után áll még egy ige, például: mondta, tette hozzá, felelte, válaszolta, stb. Ilyenkor a pontot csak ezek után az igék után tesszük ki. Egyéb: kérdő, felszólító, felkiáltó, óhajtó mondatok esetében azonban a mondatvégi írásjel helye változatlan.
– Elmész hozzájuk? – kérdezte.
– Még nem tudom – felelte.
– Gyere el velünk! – biztatta X.
– Bárcsak ilyen könnyű volna! – sóhajtott fel Y.
Ha a beszélő szavait gondolatjellel indítjuk, akkor általában a közbevetéseket is gondolatjelekkel szokták tagolni, és nem kell új sort nyitni.
– „Meghóttam, ugye? Azt hitte! – Az öreg jövevény jó ideig nevetett, csóválta a fejét. – Hitte azt már okosabb ember is. Irodalmi professzor.”
(Idézet Mocsár Gábortól.)
Egyetlen párbeszédnyitó gondolatjellel lehet több mondatot is mondatni a szereplővel, anélkül, hogy egyéb párbeszédjeleket közbe kellene iktatni. Ez akkor jellemző, ha a beszélő mondanivalója egységes, megszakítatlan mondatláncot alkot, és nincsenek hozzáfűződő kommentárok, legfeljebb az utolsó mondata után, akkor a szokásos, fent említett szabály lép érvénybe.
– Segítene? Az igazgatót keresem. Már tegnap is jártam itt, akkor azt mondták, jöjjek vissza kedden. Hát itt vagyok – húzta ki magát Z.
Tesztelje helyesírását: 100 kérdéses nagy tesz !