A II. világháború veszteségeiben különösen fájdalmas és szinte felmérhetetlen a véráldozat. Történészek becslése szerint a német alárendeltségben az orosz frontokra kényszerített mintegy 200–250 ezer fős 2. magyar hadseregből 120–130 ezren meghaltak, megsebesültek, eltűntek vagy fogságba estek. Tömegestől 1943 januárjában a doni csatákban pusztultak el katonáink.
A 2. magyar hadsereg tragédiája hosszú évtizedekig tabu téma volt. Elsőként Nemeskürty István állított emléket az elpusztult katonáknak Requiem egy hadseregért című könyvében; 1972-ben.
Akik megmenekültek, ma már kevesen élnek. Meglett korú férfiak voltak húsz évvel ezelőtt is, amikor Sára Sándor filmrendező, operatőr néhány munkatársával felkutatta és vallomásra bírta – Csoóri Sándor kifejezésével – a magyar apokalipszis több mint százhúsz megszenvedőjét. Először örökítette meg a háború résztvevőinek és szemtanúinak hiteles tapasztalatait és véleményeit.
Honvédek és tábornokok, munkaszolgálatosok és altisztek nemcsak személyes élményeiket, hanem sorstársaik kálváriáját és tragédiáját is felelevenítették – Kurucz Sándor kamerája előtt – fekete-fehér filmre. Közben hadparancsokat, táviratokat, újsághíreket, rádiókommentárokat és más korabeli dokumentumokat is gyűjtött Sára Sándor öntevékeny kis stábja, négy éven át.
Az interjúsorozatból és szöveggyűjteményből szerkesztett 25 órányi filmet Krónika címmel 1982-ben sugározni kezdte a Magyar Televízió. Szovjet tiltakozásra hirtelen betiltották. A rendszerváltozás után képernyőre került. A doni katasztrófa 60. évfordulója alkalmából ismét vetítették.
"1943 elején odaveszett a keleti fronton harcoló 2. magyar hadsereg túlnyomó többsége. Férjek, fiúk, apák – akiket aztán nyíltan elsiratni se volt nagyon szabad. Hiányuk fájó seb ma is, amikor tudjuk: a háború iszonyatának, az őrjöngő diktatúráknak, tomboló embertelenségnek áldozatul esett további százezrek követték a halálba őket. A gyászolók megrendülését a mélységes csönd fejezi ki a leghívebben. Mégis, a felejtés évtizedei után fontos, hogy szavakkal, így e könyvvel is emlékezzünk, mert annál, ami a Donhoz vezényelt katonáinkkal történt, csak egy valami lehet szörnyűségesebb: ha elfelejtjük őket."
A címben megfogalmazott kérdés nem a jelenre vonatkozik, azonban máig érvényes. Hiszen egy olyan kötet címe, amelyből a félmúlt magyar apokalipszise nemcsak megismerhető, hanem átélhető is. Sára Sándor néhány munkatársával filmre örökítette a Don-kanyart túlélők vallomásait. Ennek szemelvényeiből és korabeli hadiokmányokból történészek tanulmányaival kiegészítve Tál Gizella és Raffai István szerkesztett könyvet, tisztelgésül is a 2. magyar hadsereg hőseinek és áldozatainak emlékére. Hatvankét éve történt...
...a második világháború felejthetetlen veszteségsorozata, de most sem lehet megdöbbenés nélkül visszaidézni történelmi tragédiánkat. A könyvben hatvanöten beszélnek arról, ami csaknem ötven évig tabu volt (a film vetítését is betiltották 1982-ben ... ). Többet ér ez történészi kutatómunkáknál, hiszen az elhangzottak (a könyvben leírtak) minden napiparancsnál, dokumentumnál hitelesebbek, mert az elmondottak velük, az emlékezőkkel történtek meg, ők szenvedték el.
Majd' háromszáz kilométeres frontszakasz biztosítása volt a feladata a 2. magyar hadseregnek. A trianoni békediktátum éreztette káros hatását a hadsereg felszerelésében, kiképzésében. Ennek ellenére a katonák nem voltak kishitűek, bátran harcoltak, igyekeztek feladatukat végrehajtani, még ha nem is egészen értették, miért teszik? A katasztrófa után döbbentek rá teljes valóságban kiszolgáltatottságukra, mind a fronton, mind a hátországban. Majd az elnémítás évtizedei alatt is sajgott a fájdalom és a vesztesség minden magyar családban. A megfélemlített szenvedők, az egyszerű katona hallgatott. Csak nagy sokára, Sára Sándor türelmes, alázatos és szívós kutatása törte fel ezt a csendburkot.
Hol vannak a katonák? Többsége már sajnos nincs közöttünk. Szenvedéseikről, helytállásukról éppen az ilyen átfogó és kisebb visszaemlékezésekből szerezhetünk igazán tudomást.
Az első kiadás igényes és tetszetős kivitelű kötetét - amely a veszprémi OOK Press nyomda munkáját dicséri - borítóján Szűrös Mátyás volt ideiglenes, Göncz Árpád korábbi és MádI Ferenc, a kiadáskor még hivatalban lévő köztársasági elnökök ajánló gondolatai rangosítják. Budapesti bemutatóján, június 24-én jó néhány háborús veterán is részt vett.
Szemelvények Sára Sándor azonos című dokumentumfilmjéből
Korabeli filmhírek
Csapatzászlót avatott a székesfőváros tűzoltósága a tűzoltó-parancsnokság udvarán. A kormányzó úr képviseletében megjelent vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, vitéz Kiss Lajos tűzoltóparancsnok fogadta. A zászlóanyai tisztséget Szendi Károlyné, Budapest székesfőváros polgármesterének hitvese töltötte be. Zászlóavatás után leleplezték a "hős tűzoltó" emlékművét, az idealistáét, akinek lelke az Istené, szíve a hazáé, karja a gyengéké és becsülete az övé.
Az idei fővárosi vasárnapokon ismét nagymennyiségű vas- és fémhulladékot gyűjtött össze a lakosság. Az összegyűjtött fémet újra beolvasztják.
A horvát légierők vezető tisztjei, élükön Ujzelác Milán repülőtábornokkal és Drágicsevics Iván vezérkari főnökkel több napos látogatásra, Magyarországra érkeztek. A horvát repülés vezetőit a Keleti pályaudvaron a magyar légierők nevében Rákosy Béla altábornagy üdvözölte. A horvát vendégek meglátogatják a Horthy Istvánról elnevezett hármashatárhegyi, központi, vitorlázó repülőtelepet.
A Don vonalában húzódó állásokból honvédeink éberen figyelik a bolsevisták legkisebb megmozdulását is. Tűzgépeink rajtaütnek a felderített támadási kísérleteken és csírájukban fojtják el azokat.
Dr. Magass Miklós
Ígérték mindig a ruházatot, de nem kaptunk. Márpedig tudtuk, hogy volt, magam is jártam Nyikolajevkában, ahol hatalmas raktárak voltak tele irhamellénnyel, nemezcsizmával. Visszavonuláskor ezeket fölgyújtották.
Dr. Érchegyi József
A tiszteknek kiküldtek öt pár filccsizmát. Egy puskás században öt tiszti hely van, de tiszt csak egyedül voltam, a többiek zászlósok - ami tisztjelöltnek számít -, vagy hadapródőrmesterek voltak. Egyik sem tudta fölvenni, csak én, mert nekem kicsi a lábam. 41-es, meg 40-es bakancs-csizmákat küldtek és mindenkinek nagyobb volt a lába.
Varga József
Egész addig nem kaptunk semmi melegítőruhát, amíg meg nem jöttek a csomagok, amikben kucsmasapkák, fülvédők voltak. Amit itthon a lakosság összeadott, azt hozták ki a frontra. De katonai ruhából nagyon gyér volt a fölszerelés. Úgyhogy az embereknek legalább 50 százaléka veszett oda a fagyástól, meg a gyengeségtől.
Bertalan Sándor
A nemezbotosokat nem adták ki (nemezbotos = halinacsizma). Jóllehet egymásután jelentették, hogy itt, ott, amott lefagy a katonák lába. Később a központi raktárt a németek felgyújtották. Elégették a nemezbotosokat, amik megmenthettek volna jó pár magyart a lábfagyástól.
A visszaemlékezések szemelvényeiből, korabeli hadijelentésekből fotó- és egyéb dokumentumokból szerkesztett kötetet történészek tanulmányai gazdagítják. A létrejöttét támogatók névsora 3 oldalnyi, a kötet végén található.
OPAC
