2006. Február 25. Santa Paula (Kalifornia)
"Gyerekkorom óta korán kelő vagyok, a madarakkal ébredek. Ma is így történt. Élesen emlékszem az álmomra. Anyukával álmodtam. Fiatalon, húsz évesen láttam álmomban. Ült a nyári napfényben egy kövön, tarka, virágmintás kartonruha volt rajta a fején ugyanolyan mintás kalap. Mosolygott rám. Éreztem, mondani szeretne valami fontosat. Nem értettem tisztán, csak azt éreztem, hogy szeret engem. Vigyázni akar rám. Segíteni szeretne abban, hogy boldog legyek. Erre az érzésre felébredtem. -Érdekes álom. Olyan, mint egy üzenet – csak ültem az ágyban, és nem tudtam az álom hatása alól szabadulni. Ötvenhat éves voltam, amikor két évvel ezelőtt az anyám hirtelen, agyvérzésben meghalt. Az ötven év alatt alig volt alkalom, amikor közel éreztem magam hozzá. Pedig húsz évig felnőttként egy lakásban laktunk. Nem hittem el, hogy az anyám szeret engem. Ülök a számítógép előtt, és ismét visszaesek a múltba. Hogyan, miért alakult így az anyámmal való kapcsolatom? Ki a hibás benne? Én? Anyuka? Mind a ketten? Ha leírom a gyerekkori emlékeimet, talán önmagamat is és az anyámat is megértem végre."
A könyv elején megismerjük, hogyan próbált megélni egy ötgyerekes fiatal pár, Balogh Józsi és felesége, Zsófi, az ötvenes évek végén egy dunántúli kisfaluban. Balogh semmilyen munkától nem riad vissza, mégis nehezen tudja eltartani öt pici gyerekét. A tsz-szervezés elől a bányába menekül. Hogyan sikerül a héttagú családnak megkapaszkodni a terebélyesedő bányavárosban? Mindezt egy tizenéves kislány élményein keresztül ismeri meg az olvasó.
Mások írták
„Szerencsés voltam, amikor a .... internetes portálon rábukkantam „Kékmadárra.” Ez a könyv rabul ejtett. Egy lélegzetre olvastam végig, egy idő után szédelegve, a vége felé pedig szinte reszketve. Szívszorítóan gyönyörű történet. Annyira átjön az ötvenes évek hangulata, hogy az hihetetlen.”
„Ha az olvasó a történelmi események mögött vergődő emberre kíváncsi, akkor vágja sutba történelemkönyvét és vegye kézbe a „Kékmadarat". Legrosszabb esetben hozzáragad, de csalódni biztosan nem fog. Lélegzetelállítóan izgalmas, ahogyan egy nővé serdülő kislány a szocialista hétfejű sárkánnyal küzd.”
A szerzőről:
- Mint ahogy egyes emberek a vagyont, és az anyagi javakat gyűjtögetik, én úgy gyűjtöm a kalandokat – mondja magáról a szerző. - Nem panaszkodok, lehettem volna gazdag is, ha azt választom. A rendszerváltást az ország leggazdagabb szövetkezetében főkönyvelői beosztásban éltem meg. Mégsem lettem milliomos. - Isten vagy a világot rendező energia életem során többször válaszút elé állított. Választhattam a kihívás, kaland, vagy a meggazdagodás között. Sokan tartottak bolondnak, de én minden esetben az első kettőt választottam. Nyugodt szívvel állíthatom egyik döntésemet sem bántam meg.- Évekig voltam fizikai dolgozó egy tsz-ben. Dolgoztam irodában. Egy ideig száz asszonynak voltam a vezetője. Voltam párttitkár, főkönyvelő, vállalkozó. Pár évig még házicseléd is voltam a híres Beverly Hillsben. Közben mindig, mindenütt tanultam. Nem a papírért, hanem a tudás, a megismerés izgalmáért. - Jelenleg fél évet Magyarországon, fél évet Kaliforniában élek. Kaliforniában van a férjem és az ő családja. Magyarország a hazám, és itt él az én családom. Ha nem is gazdagon, de nyugodtan élhetnék, ha dönteni tudnék. De nem tudok. Sem a férjemről sem a hazámról nem tudok lemondani. Első könyvem címe:
DOBD ÁT A KALAPOD. Az első évben megélt kaliforniai kalandjaimról szól. A második könyvem címe:
KÉKMADÁR. Az ötvenes, hatvanas években játszódik. Egy szegénysorból felkapaszkodni vágyó kislány életét, felnőtté válását mutatja be. Jelenleg dolgozok a harmadik könyvemen.
A PÁRTTITKÁRNŐ lesz a címe, ott folytatódik, ahol a
KÉKMADÁR története befejeződött.
