A szerző szavai
„Határozottan, önámítás nélkül állíthatom, hogy az elején mindent őszinte hittel és lelkesedéssel tettem. Évek múltával tépelődtem. Utakat kerestem, hogyan tovább. Nehéz volt a biztos jóléttel és a hatalommal szakítani. Mindent újra kezdeni. Utólag visszatekintve megérte. Harminc év távlatából egy pillanatig sem bánom, felégettem mindent, még a házasságomat is. Ma, amikor a határtalan gazdagodást látom, büszke vagyok magamra, hogy volt erőm szakítani azzal, amit nem tudtam elfogadni.”
„Tudta, hogy nem sértheti meg durván ezt az embert. A jövője múlik rajta. Minden sejtje viszolygott a szőrös, borvirágos, zsíros képű titkártól. Pár pillanatig nem tudta, mit tegyen. Félt attól, hogy ha szemébe mondja az igazat, akkor megsértődik és bosszút áll. Nem lökte el durván, és nem ugrott fel azonnal, mint ahogy az ösztönei diktálták. Lefejtette magáról a férfi kezeit, határozottan felállt. A titkár elvörösödött mérgében, amikor a jelzést felfogta.”
„– Magukon már eddig is sokat segítettünk azzal, hogy beköltözhettek a zsóri tanyába. Nem jár mindenkinek ennyi. Jobban teszi, ha elfogadja az én segítségemet – folytatta dühös, eltorzult képpel a párttitkár.”
Olvasói vélemények
Nekem olyan írás tetszik, amibe bele tudok „lépni”. Hát ez olyan. Mintha részese lennék a történetnek. Váratlan szövetségek és a legfurább gyűlölködések bonyolítják az eseményeket.
Ez a könyv összehozza a hetvenes, nyolcvanas évek szocializmusának furcsa kettősségét, idiotizmusát és ugyanakkor mégis igazságos, mélyen emberi valóságát. Azt hiszem, ez az, amit a mai generációk sohasem fognak megérteni másként, mint ilyen hiteles írásokon keresztül.
Gyakran egy szó, egy mondat egy hiteles embertől hozzásegít bennünket, hogy dönteni tudjunk. Ez a könyv a mai világunkban is iránytű lehet. Írója a hatalom kísértései ellenére is tudta, honnan indult. Ez a visszapillantás adott erőt a tisztességhez.
