A könyv én vagyok és én a könyv vagyok.
Amikor születtem, még hajóval keltek át a tengereken, reménnyel és várakozással teli „bugyorral”, a kivándorolni vágyók. Akkor még nehéz volt indulni, és ugyanolyan nehéz volt megérkezni.
(Mintha ma másképp lenne! Másképpen, de mennyire!)
Évtizedekkel később, amikor relatíve gondtalan életemben a gondolataimban hirtelen előpattant egy ország, egy földrész neve „Ausztrália”, már sokkal könnyebben lehetett elindulni és az érkezés sem kellett hogy nehéz szívvel történjen.
Mégis nekem minden olyan nehezen, „nehéznek” sikeredett.
Mindenki a maga életének és sikereinek a kovácsa. Én duplán is, hiszen a vezetéknév kötelez!!
Mi a helyzet a keresztnévvel? A német nyelvterületről, nagyanyai ágon örökölt név harcost, harcot jelent és én hű maradtam hozzá.
Ha már sikereket nem tudtam kovácsolni, legalább harcoltam vég nélkül.
Harcoltam azért, hogy a megmagyarázhatatlan vágyódásomat és soha el nem múló szerelmemet bizonyítani tudjam ennek a nemtelen, de gyönyörű „lénynek", Ausztráliának, és elérjem, hogy a „szerelmei” között lehessek végre. Hét alkalommal cserkésztem be őt, hét alkalommal száguldoztam oda és vissza, hét alkalommal mondtam „ ..az nem lehet, hogy ne ott éljek…” és hét alkalommal ügettem vissza , fennhangon kárálva: „na itt mégis itthon vagyok...!”
A hetedik alkalom után elültem, mint madár a fán, és elmorfondíroztam azon, vajon mi visz rá erre az oda-visszafutkosásra. Közben jött „ számtalan szebbnél szebb” és kevésbé szép gondolat, amolyan „hogy volt, mint volt”, egy leheletnyi hatvanas-hetvenes évek, egy csapott kanálnyi nyolcvanas-kilencvenes évek, egy pint családi nyefegés, egy jó nagy lapátnyi érzelmi élet és lélekbúvárkodás, és már hopp ott is voltam Ausztrália kapujában, és egy kondérnyi abból is került bele. Hát erről szól ez a könyv.
Magyar Anyák és Asszonyok, és Lányok! Induljatok, vagy ne induljatok! Ha már indultok, hogyan ne induljatok, de hogyan induljatok, ha már menni támadt kedvetek! Kihez ne induljatok és kihez igen! Ilyen és ehhez hasonló nagy igazságokat rejtettem el a sorok között. Mindent szigorúan érzelmi alapon írtam, ahogyan tettem is mindent, a racionalitást mellőzve. Ez a kettősség fut át a könyvön. Érzelemmel nekilódulni a legnehezebb! Ésszel nekivágni a legkönnyebb! Vajon győz-e az ész az érzelem felett?
Egy mára már ötvenessé érett - érett??? - magyar Bridget Jones vallomása arról, hogy számtalan „érzelmi-állomást bejárva” nincs még a világnak két olyan országa, amely annyit jelentene számára, mint Ausztrália és Magyarország.
Így, abc-sorrendben!
A könyv megjelent, rendelhető! Katt a kosárra.
