"Ha a Nyugat a világ egységesítését egyszerűen a lakosság és a kultúrák egyöntetű, rendszertelen, általános, New York-i jellegű és paradigmájú, angol hegemóniájú keveredésében keresi, univerzális egyesülés helyett az elözönlés nyugtalanító érzése folytán a folyamat hamar a kiengesztelhetetlen nézeteltérések, konfliktusok és állandósult összetűzések áttekinthetetlen anarchiájába fulladhat" - állítja a kötet szerzője, aki úgy véli, a nyugati nyomulással szemben az állam adhat megoldást. A "Többnyelvű civilizációs geopolitikai zónák nemzetállama".
A népek jelenkori globális méretű keveredése ellenére a mai nyugati business-civilizáció mellett még hosszú évszázadokon át különböző írásmódú civilizációk fognak a Földünkön együtt élni, amelyeket más-más szentírások, axiómák hite tart össze. Az arabul író muzulmán, a képírási hagyományból táplálkozó kínai és dévanágrai írást követő hindu a különböző intézményeknek más-más jelentőséget tulajdonít. Másként látják a nemzetközi együttműködés fokát és módozatait is. El kell ismernünk tehát a civilizáció-államok – Kína, India, az Európai Unió – önállóságát, s azon belül a különböző anyanyelvbe beleszületett közösségek önkormányzatát. A Nyugat megálmodta globális közös piac ugyanis nem (lehet) képes a súrlódásmentes nemzetközi összjáték egyetemes szabályait meghatározni. Ilyen körülmények között keresi a Nyugat van, ’Kelet’ nincs szerzője a Kárpát-medence legnagyobb népe, a magyar helyét a világban.
Kapcsolódik: Ankerl Géza életrajza
