Amennyiben arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy a Horthy Miklós fémjelezte kor külpolitikájának voltak-e alternatívái(?): akkor mindenekelőtt olyan ellenzéki politikus megnyilatkozásait kell tanulmányoznunk, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre. Történetpolitikai tanulmányaiban, nagy terjedelmű emlékirataiban, parlamenti beszédeiben, mintegy ezer cikket kitevő publicisztikájában és rendkívül szerteágazó levelezésében fejtette ki nézeteit a magyar külpolitika kérdéseiről.
A második világháború éveiben sokat foglalkozott a jövővel, és nem egyszer nyilvánosan is hangot adott a háború után újjászülető demokratikus Magyarország iránti reményeinek. E szempontból is nevezetes beszédét 1943. december 9-én mondta el a képviselőházban. Ekkor szólalt fel utoljára a magyar parlamentben és – egyebek között – ezt mondta: „Bennünket a világeseményekből legfőképpen az érdekel, mi lesz az úgynevezett kis nemzetekkel, főleg pedig: hogyan élhetjük a jövőben szabadon a magunk életét és betölthetjük-e a magunk hivatását, itt, Európa szívében. Erős a hitem, hogy az emberiség új fejlődése az egyéni, népi, nemzeti szabadság és önkormányzat, a teljesebb szociális igazság, a mostaninál tisztultabb demokrácia... irányában halad."
