_tn.jpg "Kovács Hédi")
Önéletrajz.
Születtem…., na jó nem olyan rég, de ahhoz nagyon is rég, hogy megírjam. Azóta is próbálok felnőni a feladatokhoz és az életkoromhoz. Vannak napok, amikor sikerül és vannak, amikor nem.
Iskoláséveim hogyan másképpen, humánérdeklődésem ellenére egy reál-iskolában teltek. Igyekeztem magamba gyűrni a számítógépes ismereteket, és legyűrni a szálldorgó képzelet és az örök álmodozás iránti vágyat. Hát ez sem sikerült mindig tökéletesen!
Ha azt írnám, egy belvárosi lakásban nőttem fel, igaz is meg nem is. Ott nőttem fel fizikai értelemben, de egyébként???
Már rég nem ott lakom, laktam sok helyen, de a felnőtté érés folyamata még mindig tart!
Felnőtté válásom nehéz szakaszában 21 éve kísérőm az egyetlen férfi , akinek muszáj volt mellettem maradnia. Ő a gyerekem.
Talán az egyetlen ember, akihez igazán tartozom!
Egyszer megpróbáltam külföldön élni. Aztán megpróbáltam még többször. Pedig micsoda országot választottam, és micsoda lelkesedéssel!
Vagy én voltam kevés, vagy az ország túl nagy falat, de a torkomon akadt! Vele együtt néhány személy is megfeküdte a gyomromat! Na, nem úgy…!
Többet nem mondhatok magamról. Minden más a könyv lapjain olvasható.
